hideg nyár

Látod, lyukas gyomromon gyilkos gondolatod árnyéka,
Megfogant a közös, köztes, nyirkos térben,
Sáros cipővel nem megyek be bolyhos beled pirosra tapétázott szűk lyukába,
Lenyomod torkomon az utolsót, amit vacsorára hoztál,
Ezüst papírba csomagolt zsenge útravaló, így szól:
“Utálom az áldozatokat!”
Egész nap könnycseppeket hányt ki magából a szürke eresz,
Spárgával kellett összekötözni,
Beleszartak a fekete varjak is.
Csípnek és marnak a szavaid, beléd harapok, combomra kék-zöld foltokat festett az elmúlt pár hónap.
Zord a kedd, hideg a szerda, legyen már csütörtök, teljenek a napok, múljon az idő!
Mellettem magányosan szürcsölöd reggeli teád, gyűlölettel nézzük egymást, mint két friss szerelmes.
Dudálnak az autók, áll az M7-es, Őszibarack, Tavasz, Szellő, hazug budaörsi utcák jókedvű világa.
Anyád a szomszédban hallgatózik, augusztusban lett 48 a csecsemő. Napközben sokat sír, de az éjszakákat már átalussza.
Előre megyek, az ajtót bezárom magam mögött, kétszer is hátra nézek, ott vagy-e.
​Azt hittem követni fogsz. Voltam a rendőrségen, mert feljelentettél azért, amit te követtél el.