johanna

Köszönöm az éjjeli esőt, amit rendeltél nekünk. Köszönöm meztelen tested melegét, ami hátulról fűtött a sötét éjszakára néző ablakban. Köszönöm, ahogy csendben hallgatjuk a párkányon dobogó katonás kopogást, és nézzük a második emeletről, ahogy beszívja a szomjas föld az elmúlt nyár könnyeit.

Köszönöm, hogy “Édesem”. Köszönöm az ismerősen szoros ölelést, simogató illatos kézfejed, nedves ujjaid, nyálas ujjbegyed, a szavakat, amik izzadtság cseppeken csúsztak jobb fülem mögül, hátamon át, a gerincem mentén lefelé.

Köszönöm tenger szemeidet, és benne minden egyes néma mondatot, vesszőt, kérdőjelet és pontot… Az érzést, hogy “Fáj, de megéri”. Az emléket, hogy együtt nézzük a sötétben, ahogy lassan beköszönt az ősz.