esős napokon

Hiányzik a só, a bors, az íz, az erő, a hit, a jelenlét, az élvezet.
Hiányzik a nyál, a nedv, a kedv, az idő: még egy nap, még egy utolsó nap, egy utolsó éjszaka, egy utolsó valami, akármi, mindegy mi.
Hiányzik a bakancsod az előszobából, a pulcsid a szekrényből, a piros törölköződ a fürdőszobából, az, amit csak hajmosáshoz használtál.
Hiányzik a múltunk, ami volt, a jövőnk, ami nem lett végül.
Hiányzik, az is, ami azt hittem nem fog...

Az utcád, ahova nem megyek többé.
A buszod, amit már nem várok veled.
A szám, amit nem hallgatok végig.
A videó, amit átugrok.
A fotó, amit törlök.
A csoport, amiből kilépek.
A fiók, amit blokkolok.
A csaj, akivel lefekszek.
A pina, amit kinyalok.
Az üzenet, amire nem válaszolok.
Az űr, amit kitöltök.
Az emlék, ami visszajön.
Az seb, ami marad.
Minden, ami mar. Bánt. Sért.
Mindenki, aki lélegzik. Sír. Él.