"Elrabolom a szíved, és azért fogsz vissza jönni, mert nálam van!"

A szerelmes lebegés két ember közötti meghittség egyik legletisztultabb formája, ahol a csend, a figyelem és a lassúság teret ad az egyszerre legmélyebb és legmagasabb kapcsolódásokra. Csukott szemmel a langyos vízben, fekszel a vízen két kezemben, tarkód alatt tartalak, finoman foglak, te lebegsz, gyengéden hullámzol a lágy vízzel együtt. A szerelmes lebegés egy folyamatos áramlás, ami nem csak körülötted, de benned is zajlik. Mikor jobb ébren, mint álomban, mert akkor ölelheted, érezheted, érintheted és megélheted mindazt, amire mérhetetlenül, akire mérhetetlenül vágysz… Mikor azt érzed, minden percért kár, amit öntudatlanul töltesz… 

És mégis, öntudatlanságig veritek egymást a megbántott és megtört szerelmesek kopott ringjében, ahol se háló, se védőfelszerelés, se játékszabály. Csupaszon, puszta kézzel, pattanásig feszült izmokkal, vörös szemekkel mentek egymásnak, védekezve támadtok, támadva védekeztek. Ökölben a kéz, vicsoritva és hörögve tépitek egymást, két vad, tüzes állat, ellöksz és én visszalöklek, kigáncsolsz, a földön vagyunk, hempergünk egymáson, megfojtasz és megfojtalak, belemarsz a húsomba, én haraplak, ahol érlek, ütjük és verjük egymást, karmolsz, köpsz, korcs vérünk keveredik, hé, ez nem játék, ez élesben megy, csak most nincs se néző, se bíró, itt mindent szabad és semmit se.
Már tompán, kábultan, levegőért kapkodva, lihegve és émelyegve, és mégis, még mindig harcolunk és még mindig, hol egymásért, hol egymással, hol egymás mellett, magányosan, harcolunk magunkért, harcolunk a másikért, kettőnkért, az igazunkért, a méltóságunkért, a túlélésért.

Tessék! Nyertél. Fekszünk, én is, te is, félholtan, kimerülten, fáradtan, sebzetten. Nyakadba akasztom az érmét. Örülsz? Drágakövekkel kirakott arany érme, az van ráírva “Bukott Győztes”. Ugyanis ebben a harcban, jobb, ha tudod, csak vesztesek vannak.
​
Ma este hát, két vesztes beszél.