Hörög, csörög, pörög körülöttem a csontos kígyó. Mérges mámor villan felém gyilkos szemeiből. Vékony nyelvével fecskendezi a romlott gőg vastag nyomorát szeretetre éhes gyerekgyomromba. Kitépett szívekből épít palotát, oda csábítja áldozatait délutáni édes tejes teára.
Hörög, csörög, pörög, nyakam körül tekeredik a komor kandúr kígyó. Szomjas vagyok, megitat. Puha csókot kapok, szorító ölelést, horzsoló zsíros szavakat. “Kicsikém” - suttogja, “Kicsikém” - duruzsolja. Simogat. Cirógat. Majd csendben eltöri a nyakam.
0 Comments
|