KICSIKÉM

Hörög, csörög, pörög körülöttem a csontos kígyó. Mérges mámor villan felém gyilkos szemeiből. Vékony nyelvével fecskendezi a romlott gőg vastag nyomorát szeretetre éhes gyerekgyomromba. Kitépett szívekből épít palotát, oda csábítja áldozatait délutáni édes tejes teára.

Hörög, csörög, pörög, nyakam körül tekeredik a komor kandúr kígyó. Szomjas vagyok, megitat. Puha csókot kapok, szorító ölelést, horzsoló zsíros szavakat. “Kicsikém” - suttogja, “Kicsikém” - duruzsolja.
Simogat.
Cirógat.
Majd csendben kitöri a nyakam.